VÁLSÁGZÓNÁK: Mianmar napjainkban

A Gyakorlati Diplomácia Társaságának nagysikerű Válságzónák programsorozata április 1-jén negyedik alkalmához érkezett. A téma ezúttal Mianmar volt, amelyet több aspektusból megvizsgálva Háda Béla biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos segédmunkatársa mutatott be.
A Délkelet-Ázsiával foglalkozó előadó az állam komplex helyzetére hívta fel a közönség figyelmét, hiszen már az ország elnevezése is egyfajta politikai állásfoglalást takar. Amíg Burma az állam történelmi neve (a legnagyobb nemzetiség után), addig a Mianmar elnevezés hivatalossá tétele egyfajta gesztusként szolgált a kisebbségek felé. A biztonságpolitikai szakértő az ország történelmével kapcsolatban kiemelte, hogy a britektől elnyert függetlenség óta Mianmarban kisebb-nagyobb megszakításokkal, de polgárháború zajlik; legfőbbképpen az etnikailag megosztott határvidékeken dúlnak a harcok. 1962-ben a katonai rezsim a szocializmus egy sajátos útját kívánta meghonosítani az államban, azonban ez nemzetközi elszigetelődéshez, ezáltal pedig a gazdasági helyzet romlásához és társadalmi feszültségekhez vezetett. A sztrájkok és megmozdulások hatására a katonaság magához ragadta ugyan a hatalmat, de az így kialakult helyzetet nem lehetett hosszú távon fenntartani. Ennek eredményeként 1990-ben többpárti törvényhozási választásokat tartottak, amelyen az Aung San Suu Kyi által vezetett polgári-demokratikus ellenzék elsöprő győzelmet aratott. A későbbi Nobel-díjas politikus sikereinek oka külföldi neveltetése és világlátása mellett az volt, hogy édesapja Mianmar egykori alapítója.
A katonai rezsim ugyan nem engedte át a hatalmat, de konszolidációra kényszerült; külpolitikai nyitást kellett végrehajtani. Thaiföld segítségével 1997-ben az ASEAN tagja lett Mianmar is, azonban ez nem javított az ország kritikus helyzetén. 2007-ben ún. „sáfrány” forradalom zajlott le, amelynek hatására új választásokat írtak ki, és új alkotmányt is írtak.
A 2010-től hatályos alkotmány szövegezése azon politikai erőket hozta versenyelőnybe, akik addig is az ország irányításáért feleltek. Emellett a katonaságnak is széles jogköröket biztosítottak, mint például a katonai vétó, vagy a biztos elnöki vagy alelnöki pozíció. Az alkotmány számos olyan korlátozást is tartalmaz, amelynek értelmében a legbefolyásosabb ellenzéki képviselők – köztünk Suu Kyi – nem indulhatnak az elnöki pozícióért sem.
Mianmar belpolitikáját összegezve a szakértő számos olyan problémát emelt ki, amely hozzájárul az állam instabilitásához: elmaradt a nemzet politikai közösségként való integrációja, a modernizáció megrekedt, elmaradt a valódi rendszerváltás, valamint az állam nem képes erőszak-monopóliumának kiterjesztésére sem. Ezen problémák szinergiája pedig hozzájárult ahhoz, hogy Mianmar a bezárkózás szimbóluma lett.
Az ország külpolitikáját szomszédjai, India és Kína nagymértékben meghatározzák, hiszen Mianmar a két ázsiai nagyhatalom kulturális övezeteinek határán terül el. A határmenti illegális kereskedelem (az ún. aranyháromszög) felszámolására a három ország együttműködése elengedhetetlen. Az USA-val a „kölcsönös újrafelfedezés” folyamata zajlik – emelte ki az előadó – hiszen Hillary Clinton és az amerikai elnökök közül elsőként Barack Obama is látogatást tett az országban. Washingtonnal folytatják a politikai együttműködést, valamint a szankciók folyamatos leépítését is, amely az elszigetelt Mianmar számára nemzetközi segítségnyújtást, gazdasági növekedést és a társadalmi feszültségek csökkenését jelentheti.
Háda Béla előadását Mianmar számára aktuális kérdések felvetésével zárta. Vajon sikerül-e a kormányzó elitnek visszaszorítania a katonaság szerepét, a korrupciót és az illegális kereskedelmet? Képes önerejéből stabilizálni a polgárháborús országot? Megéri-e még több bilaterális kapcsolatot kiépítenie az USA-val, a Kínával való kétarcú kapcsolata fényében? Ezen kérdések megválaszolása korántsem egyszerű, s a nagyszámú érdeklődő közönséget is gondolkodóba ejtette.