VÁLSÁGZÓNÁK: Szomália

Április 8-án Társaságunk Válságzónák-előadássorozatának ötödik rendezvényén Szomália helyzetét ismerhette meg az örvendetesen nagy létszámú hallgatóság dr. Búr Gábor, az ELTE Új-és Jelenkori Egyetemes Történelem Tanszékvezetőjének előadásában.

A prezentáció során betekintést nyerhettünk előadónk által személyesen megtapasztalt afrikai hétköznapokba. Kenya és Szomália nem nyugatinak való vidék, köszönhetően a térségben jelenlévő szélsőséges iszlám irányzatok Nyugat-ellenes szemléletének. Ezt követően Szomália múltját ismerhettük meg részletesebben. A 19. században britek és olaszok által gyarmatosított terület 1960-ban nyerte el függetlenségét Brit-Szomáliföld és Olasz-Szomáliföld egyesítésével. Tíz évvel később Mohamed Sziad Barre nevéhez fűződő diktatórikus rendszer, a szocialista fejlődési irány, valamint éhínségek sorozata határozta meg Szomália kül- és belpolitikáját. 1990-től a központi kormány megszűnt, 15 hadúr között osztották fel a hatalmat, mely rendszer 2012-ig ki is tartott; azóta létezik elvben egységes kormány, amely Mogadishut választotta fővárosának. Az állami igazságszolgáltatást, klasszikus értelemben vett pártokat és választást nélkülöző, gyakorlatilag klánok által irányított országban etnikailag szinte homogén a lakosság. A szomálik által végzett tisztogatás eredményeként ma 85%-ban ők a meghatározó népesség Afrika szarvában. Ennek ellenére irredenta vízió jellemzi az ország berendezkedését, melynek célja Nagy-Szomália létrehozása, egyesítve az összes szomálit, beleértve azokat is, akik menekültként élnek Etiópiában és Kenyában.

Az elfelejtett válság országában, ahol a kalózkodás még ma is a megélhetést biztosítja, ahol szinte elsőként vezették be a gyerekkatonaságot, nincs szilárd központi kormány, szélsőséges szervezetek tartják rettegésben nem csupán a régiót, hanem bizonyos tekintetben az egész világot is. Mindezek fényében, a nemzetközi közösségnek elemi érdeke, hogy Szomáliában béke legyen.