VÁLSÁGZÓNÁK: Kolumbia

VÁLSÁGZÓNÁK: Kolumbia – a fél évszázados gerillaháború összefoglalója

A nagy sikerű, lokális jellegű, de globális hatású gócpontokról szóló Válságzónák programsorozat hatodik, egyben utolsó állomásához érkezett április 15-én a Gyakorlati Diplomácia Társaságában. Meghívott előadónk Hajdú Lilla – független szakértő, a Kitekintő Latin-Amerika rovatának munkatársa- tárta fel az érdeklődő hallgatóság előtt Kolumbia múltját, jelenét és várható jövőjét, alapul véve az ötven évvel ezelőtti gerillaháborúkat.

Az információkban gazdag előadás során pontosabb képet kaptunk a gerillaszervezetek kialakulásának történelmi előzményeiről, a múltban lezajlott konfliktusokról a különböző szervezetek és a kormányzó hatalom között, a béketárgyalások eredményeiről, illetve a dél-amerikai országban történő események nemzetközi hatásairól.

Minden országnak saját múltja van, mely akármilyen válságokkal teli időszakot is jelent, nem lehet homályban tartani. Az mutatja egyes nemzetek nagyságát, hogy miként képesek felülemelkedni a múltban szított problémákon: a nagyszámú hallgatóság ezt a példaértékű felülemelkedési folyamatot követhette végig, lépésről-lépésre Kolumbia esetét vizsgálva.

Az 1940-es években főként agráriummal foglalkozó lakosság földreform követelései szolgáltak táptalajául azoknak a kisparaszti mozgalmaknak, amelyek fragmentált kis szervezetekként jelentek meg az állami hatalomtól távol eső területeken, létrehozva ott saját, független köztársaságaikat. Ezen mozgalmak egyikéből nőtt ki 1966-ra a ma egyik legismertebb kolumbiai gerillaszervezet, a FARC. A tisztán politikai reformokat követelő szervezetek az 1980-as években indultak növekedésnek, amikor a drogkereskedelem is virágzásnak indult. Ott lehetett termelni, ahol az állami hatóságok nem képviseltették magukat. Ezek a helyek egybeestek a gerillák által felügyelt országrészekkel, így adóztatási privilégiumokat élveztek a termelőkkel szemben. A kemény sarcokból, profitlefölözésekből és zsarolásokból származó jövedelem biztos anyagi forrást jelentett a gerilláknak, akikhez egyre többen és többen csatlakoztak a civil lakosság köréből, megtalálva bennük az ideológiai azonosságot. A terjeszkedő illegális szerveződések visszaszorítására alakult meg a paramilícista szervezet, az AUC. Az érdekcsoportok irányításában –amelyben ugyanúgy szerepet kaptak politikusok, nagybirtokosok is, mint az AUC és a FARC- zajló harcok a civilek közül szedte legtöbb áldozatát.

A zavaros és erőszakos helyzetre már a ’80-as években próbáltak megoldást találni, azonban ezen kísérletek 2012-ig jelentősebb eredmények nélkül zárultak. A 2012. év mégis történelmi fordulópontot jelent a béketárgyalások történetében. A Juan Manuel Santos által vezetett kormány több pontban megegyezett már a FARC vezetőivel. A siker titka valószínűleg a kiváló előkészítettségben, az érdekeltek, a nemzetközi szereplők bevonásában keresendő.

A részeredmények is eredmények, de a szerződés aláírása nem a végcél: gyökeres változásra van szükség Kolumbia életében. Generációknak kell felnőni ahhoz, hogy újra egészséges bizalom alakuljon ki a civilek és a politikai hatalom között. Jelenleg van esély a megbékélésre- mutatja ezt az is, hogy a családok már képes megbocsátani az ellenük erőszakot elkövetőknek. A megkezdett folyamatban nem szabad magára hagyni az országot, sem a nemzetközi szereplőknek, sem annak a politikai iránynak, amely békét tud teremteni a konfliktus-sújtotta országban.

Ezúton szeretnénk ismét köszönetet mondani meghívott előadóinknak, hogy szakértelmükkel hozzájárultak a jelen problémáinak megismertetéséhez, a kitartó hallgatóságnak, akik alkalomról-alkalomra megtisztelték jelenlétükkel előadásainkat, valamint a szervező tagok mindegyikének!