European Security Conference

Január 25-én és 26-án került sor a Gyakorlati Diplomácia Társasága (GyDT) és a Tihany Center for Political Analysis (TCPA) által közösen megrendezett European Security Conference elnevezésű eseménysorozatra. A konferencián neves külügyi szakértők és volt diplomaták fejtették ki véleményüket a kontinensünket érintő fontos biztonságpolitikai kérdésekről.

Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja nyitóbeszédében kiemelte, hogy a GyDT az egyetem egyik legaktívabb diákszervezete, amely rendszeresen tart eseményeket a nemzetközi kapcsolatok területével kapcsolatban, hozzátéve, hogy ezen rendezvények gyakran nemzetközi közönséget is vonzanak.

Az első előadást Juhász Sándor, Magyarország volt Nairobi-nagykövete tartotta. Előadásában kiemelte, hogy Afrika és Európa biztonságpolitikai problémái szoros összefüggésben állnak egymással.  Az afrikai kontinens biztonságának biztosítása érdekében kiemelt fontosságúnak tartja az Európai Unió afrikai fejlesztéspolitikájának támogatását és bővítését, amely segíthet a térség legfontosabb problémáinak – infrastrukturális problémák, munkanélküliség, korrupció, vallási és törzsi extremizmus, terrorizmus és migrációs problémák – megoldásában. Juhász úr hozzátette: az afrikai gazdaság EU által történő megerősítése, az afrikai demokrácia kiszélesítése, a szegénység felszámolása nemcsak Afrika, hanem Európa – így Magyarország – érdeke is. „Afrika biztonsága az Európai Unió és Európa biztonsága” – jelentette ki a volt nagykövet. Juhász úr szerint a legnagyobb felelőssége a volt gyarmattartó országoknak van, amelyeknek – az afrikai kontinenssel való történelmi kapcsolatuk miatt – érdeke és egyben kötelessége a fejlődő és biztonságos Afrika megteremtése.

A következő előadás keretében Hóvári János, Magyarország volt ankarai nagykövete tartott előadást „Turkey – The Next 20 Years Talk” címmel. Hóvári úr előadása megismertette a közönséget a Törökországot érintő civilizációs és ideológiai törésvonalakkal, az ország gazdasági potenciáljával, biztonságpolitikai problémáival és geopolitikai jelentőségével. Az előadás során ismertette Törökország jelenlegi helyzetét és lehetséges jövőképét. Hóvári szerint Törökország számos előnnyel rendelkezik, melyek Európa biztonságának szempontjából is fontosak. Ezen előnyök a hatalmas gazdaság, az ipari növekedési potenciál, az ország piacainak hatalmas mérete és Európával való kapcsolatai. Az ország és az európai kontinens biztonságának szempontjából a legnagyobb problémát a belső társadalmi feszültségek jelenthetik. A volt nagykövet kifejtette, hogy az országban nincsen sem nemzeti minimum, sem nemzeti kompromisszum, állandó törésvonalak állnak fenn a volt khemalisták és a konzervatív mérsékelt iszlamisták között, a ruméliai és az anatóliai lakosság között, valamint a többség és a kurd lakosság integrálódni nem képes része között. Hóvári szerint a problémák megoldása érdekében Törökországnak meg kell teremtenie a nemzeti egység alapjait, növelnie kell gazdasági hatékonyságát, jó diplomáciai viszonyra kell törekednie Európával, Oroszországgal és Azerbajdzsánnal, kompromisszumot kell kötnie a PKK-val és szerepet kell vállalnia a szíriai válság rendezésében.

A csütörtöki nap utolsó előadását Hakan Akbulut, at ÖIIP kutatója tartotta Törökország európai uniós és NATO-kapcsolatairól. Akbulut úr szerint Törökország a nemzetközi kapcsolatok egyik legösszetettebb területe, amely a migrációs válság kialakulását követően jelentős figyelemhez jutott. Előadása keretében rávilágított, hogy Törökországnak EU-támogatásokra van szüksége a válság kezeléséhez, megoldásról pedig egyelőre nem beszélhetünk. Ami az EU-hoz való csatlakozás kérdését illeti, Akbulut úr szerint az ország megosztott, ugyanakkor sokan érzik úgy, hogy Törökországnak újra kell egyesülnie Európával. Az előadó szerint Törökországnak gazdaságilag mindenképp szükséges az EU-s csatlakozás, ugyanakkor hozzátette, hogy Törökország EU-tagsága felborítaná az Unió politikai és gazdasági erőviszonyait, illetve kulturális, demográfiai és vallási összetételét, amely komoly társadalmi problémákhoz is vezethet. A csatlakozás érdekében Törökországnak rendeznie kell a „kurd kérdést”, átláthatóbbá kell tennie gazdaságát, szabványosítania kell a gazdaságot, illetve növelnie kell az ország demokráciájának és sajtószabadságának minőségét. Törökország NATO-kapcsolatait illetően Akbulut úr kifejtette: az ország a NATO-arzenál fontos részét képezi, és a nyugati közösséget erősíti a közel-keleti térségben. „Törökország egy fontos ütköző zóna a NATO és Oroszország között” – fejtetti ki az ÖIIP munkatársa, hangsúlyozva ezzel a tényt, hogy Törökország – a szíriai és a migrációs válság fényében – hamarosan a nemzetközi politika meghatározó részévé fog válni.

 

A második nap folyamán az első előadást Mr. Odze Györgytől, a Tihany Centre for Political Analsysis igazgatójától hallhattuk, aki átfogó képet adott napjaink Európájának politikai térképéről, annak történelmi sajátosságait figyelembe véve. Hangsúlyozta, hogy az európai nemzetek eltérő fejlődési modelleken mentek át a XX. században, melynek hatásai különböző kulturális hagyományokhoz és külpolitikai magatartáshoz vezettek (például Oroszországgal szemben). Mr. Odze úgy ítélte meg, hogy ezek a tényezők nagy szerepet játszanak az Európai Unió mai politikai erejének szempontjából. Ezen a ponton fejtette ki érvelésének alapját, miszerint az európai nemzetállamok, – heterogenitásukból kifolyólag – nem tudnak közös nézőpontot kialakítani, miáltal az EU nem csak nem hatékony, de integrációs folyamatának végpontjához is elérkezett. Szkeptikusságának hangot adva kifejezte, hogy szerinte a nacionalizmushoz való fordulás iránti igény mindig is nagyobb lesz az európai államokban, mint a „közösséghez tartozás igénye”, valamint kritizálta az EU-t a menekült/migráns válsággal szemben tanúsított bénultságáért, amelyre szerinte Brüsszelnek fel kellett volna készülnie. Mindent összevetve az EU-t érintő legnagyobb kihívásnak a valós együttműködés hiányát nevezte (nem pedig a menekült/migráns válságot), az elkövetkezendő évekre pedig további nehézségeket jósolt az EU-nak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kontinens kulturális megosztottságára tekintettel valójában nincs szükség mélyebb európai integrációra.

Egy rövid szünet után a következő, és egyben záró előadást Mr. Szentiványi Gábor, egykori helyettes magyar külügyminiszter tartotta, aki egykor stockholmi, londoni és hágai nagykövetként is szolgált. Az előadást a nagy történelmi migrációk ismertetésével indította, a homo erectus útjától kezdve, a honfoglaláson, rabszolgaságon, háborút követő áttelepítéseken át egészen a dekolonizációig és napjaink menekült/migráns válságáig. A jelenlegi migrációs hullámot a Közel-Kelet biztonsági kihívásainak és a fejlődő világ népességrobbanásának tulajdonítja, mely utóbbi „külföldi munkaerő többletet” eredményezett, s amely 2050-re Afrika népességének megduplázódását fogja jelenteni – azaz ez egy hosszú-távú jelenség. Ideológiai megfontolásokat és gyakorlati példákat említve az előadás első részét az EU-t jelenleg érintő kihívások ismertetésével zárta, mint például az integrációból fakadó kihívások és a terrorizmus fenyegetése (kiemelve, hogy ez utóbbit nem szabad automatikusan a menekült/migráns válsággal egy lapon említeni). Az előadást a válság értékelésével folytatta, különös tekintettel a létező kezelési módszerekre (a német, ausztrál és magyar modellt említve) és az ideális megoldásra (mely melegágyában kezelné a problémát). Ezt követően magyarázatot adott a különböző nemzeti reakciókra a válság kapcsán, és kifejezésre juttatta az államok céljait, annak függvényében, hogy „belépési”, „tranzit” vagy „fogadó” országok. Mr. Szentiványi megosztotta velük saját véleményét, mely szerint Angela Merkel hibát vétett akkor, amikor válogatás nélkül útnak indulásra buzdította a migránsokat, ugyanakkor megjegyezte, hogy a problémára a kerítésépítés sem nyújt megoldást. Aggodalmát fejezte ki az EU jövője és a Schengeni övezet túlélése felé, a kihívás természetéből adódóan. Az ugyanis azt jelenti, hogy a menekültek/migránsok gyors és ellenőrizetlen beáramlása csak korlátozottan teszi majd lehetővé a nemzetállamoknak, hogy a jövevényeket integrálják, ami így könnyedén elvezethet a nacionalista érzelmek, sőt az idegengyűlölet és a jobboldali populizmus megerősödéséhez is. Végül Mr. Szentiványi visszautalt Dr. Odze előadására és csatlakozott a véleményéhez, miszerint az EU bénultsága az eltérő nemzetállami érdekek eredménye.

A konferencia második napja a közönség aktív részvételével megvalósult kérdésfeltevéssel és vitával zárult.