Az olajárcsökkenés gazdasági és politikai hatásai

2016. március 23-án újabb szakmai előadás megtartására került sor, a Gyakorlati Diplomácia Társasága szervezésében, melynek témája az olajár-csökkenés nemzetközi hatásainak vizsgálata volt. Társaságunk meghívásának ezúttal Deák András György, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa és kutatócsoport-vezetője, Szőke Diána, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, Dr. Drucker György, energia-szakértő, az Ex Libris Consulting vezetője, valamint Szigetvári Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa tett eleget, akik „Az olajárcsökkenés gazdasági és politikai hatásai” címmel tartottak előadást a hallgatóságnak. A rendkívül színvonalas és érdekfeszítő előadás keretében olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például: Milyen tényezők vezettek az olajárak csökkenéséhez az elmúlt időszakban? Hogyan hatott a válság Oroszország, Kína, Észak-Afrika és a Közel-Kelet és természetesen Magyarország bel-, és külpolitikai viszonyaira, és hogyan befolyásolta az olajexport alakulását? , Milyen lehetőségek vannak a válság hátrányainak kiküszöbölésére? Hogyan alakul az olaj és a megújuló energiák viszonya, valamint várhatóan hogyan alakul majd az olaj ára az elkövetkező időszakban?

Az olajárcsökkenést befolyásoló tényezők közül Drucker György 2 tényezőt emelt ki: az olajiparban 2000-től megfigyelhető egy kínálati sokk, az addig 9,11dolláros hordónkénti érték 2005-re 50, 2006-2007-re 120 dollárra nőtt majd elérte a 147 dolláros csúcsot. A jövőbeli várt árfolyam alacsony, míg a pillanatnyi ár magas volt. A 2000-es évek végén Kína miatt keresleti sokk volt, a 2007-2008-as válság hatására az olajár kissé visszaesett, majd újra 100 dollár fölé kúszott. 2014 nyarától- őszétől ismét keresleti sokk figyelhető meg, amely új olajlelőhelyek (dekoncentrált mezők) és új módszerek (vizes repesztés) kereskedelembe való bevonását teszi szükségessé, ehhez az kell, hogy a geológiai ásványvagyon legalább 30%- a ipari vagyon legyen. A kereslet és kínálat viszonya nem annyira szoros, inkább paralel. A másik tényező a tőkepiac, a kereslet-kínálat alakulása a dollár árfolyamváltozásaitól függ, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok palaolaj-termelése adja a világtermelés 50-60%-át, ami a kínálat bővüléséhez vezet. Ráadásul a világméretű olajcégek nemzetközi finanszírozással működnek, míg a kis olajvállalatok leginkább szellemi –technikai tőkével bírnak, s az üzemanyag-finomításból származó haszonból részesednek. A kérdéskör kapcsán Deák András megjegyezte: figyelembe véve a mai modern olajipar 150 éves fennállását, a volatilitás természetes jelenség, akár még a mostani ingadozásnál 7-8-szor nagyobb mértékű eltérés sem meglepő, az olaj árfolyama az OPEC- nek köszönhetően mindig is gyorsan stabilizálódott, a 2007-2008-as válságot is aránylag könnyen vészelte át. Változást elsősorban az Irán elleni szankciók feloldásából adódó kínálati sokk jelenthet, de 4-5 év alatt ez is konszolidálódik. Szigetvári Tamás szerint a túlkínálat Szaúd-Arábia esetén is megfigyelhető: Korábban az OPEC visszafogta a szaúdi kitermelést, ami a kis államoknak jó volt, hisz több olajat adhattak el magasabb áron, de ugyanez a nagy államoknál drasztikus árcsökkenéshez vezetett volna. Most viszont az OPEC- korlátozás hiányában nőtt a szaúdi olajkitermelés, ami az alternatív energiaköltségek növekedését eredményezte. Ráadásul Szaúd-Arábiának alacsony olajár mellett is megéri a kitermelés, hisz egyrészt jó eszköz Irán befolyásának ellensúlyozására politikai szinten, egyúttal azonban a regionális riválisainak az olajpiacról való kiszorítására is. A csökkenő ár hatására azonban csökken a bevétel, és ezzel együtt az állami szubvenciók mértéke is, ami áremelkedéshez, azaz a kereslet csökkenéséhez, és a kínálat növekedéséhez vezet. Szőke Diána szerint a mostani változások legfeljebb középtávú hatással bírnak, rövidtávon nem okoznak szignifikáns változást a hagyományos kitermelésű olaj árfolyamában, erről csak a palaolaj esetében lehetne szó, de abból most nem érdemes növelni a kitermelést, később is hasznos lehet. Az olajárcsökkenés Magyarországra gyakorolt esetleges hatásai kapcsán Deák András megjegyezte, hogy nyersanyagszegény ország lévén nagy (4%) az importszámlánk. 2012-2013-ban az olajárréssel együtt 1-1,5% kereskedelmi pozitívumot könyvelhettünk el, ugyanakkor evidens, hogy a nyersanyagszegény ország számára, még az „ingyen” olaj is igencsak drága, épp a jövedéki adó és az ÁFA miatt. A rugalmatlan árból adódóan pedig igen jó adóbevételi forrást jelent az állam számára. Szőke Diána szerint annak ellenére, hogy a 2010 – 2012-es időszakhoz képest mostanra jelentősen csökkent az üzemanyag ára, az emberek még a mintegy 75%-os világpiaci árcsökkenés hatását sem érzékelik, melynek legfőbb oka a rugalmatlan ár és a magas jövedéki adó mellett a forint/dollár árfolyam jelentős ingadozása. Drucker György hozzátette, a 400-ról 300 Ft-ra való csökkenés szignifikánsnak tekinthető és 120milliárd megtakarítást jelent évente. A földgáz 100 köbméterenként 300-ról 160 Ft-ra csökkent, ami a Gazprommal kötött szerződés fényében egyfajta „politikai megelőlegezésnek” is tekinthető. Ennek dacára ez a csökkenés csak nagykereskedelmi szinten érzékelhető, ugyanakkor a MOL stabil portfóliójának köszönhetően fellendíti a nemzetgazdaságot is, ami viszont nemzetgazdasági szempontból pozitív, az a MOL- nak sem erodáló. Köztudott, hogy a MOL- hoz hasonló szintű  nagyvállalatoknál egyaránt van kutató-, és üzemanyag-előállításra szolgáló finomító részleg, s a kutatórészlegnél előforduló veszteség a finomító részlegnél nyereségként jelentkezik, ami leginkább az üzemanyag iránti mindenkori kereslettel magyarázható, hisz az olaj árának csökkenése szükségszerűen a finomító hasznának növekedését eredményezi. Fontos megemlíteni, hogy a fejletlenebb gazdaságok (pl. India, Indonézia, Vietnam) nagymértékben használnak feldolgozás nélküli olajat, szemben a kis energiaigényű fejlett gazdasággal bíró államokkal. Szigetvári Tamás ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a közlekedés, mint az egyik leginkább olajfüggő ágazat esetén az olajár emelkedése és csökkenése együtt jár az alternatív energiaforrások iránti igény emelkedésével és csökkenésével.

IMG_4440

Szintén fontos kérdésként merült föl, hogy milyen hatással van az olajárcsökkenés a jelentős kőolajexportáló országok exporttevékenységét. Oroszország kapcsán Deák András jegyezte meg, hogy az ország ellen bevezetett szankciók jelentős mértékben befolyásolták a gazdaság mozgásterét. Kiemelte, hogy a jelentős mértékű olajexport, a jól kiépített ipar dacára, az ország nem igazán függ az olajár volatilitásától, s a Világbank által az országnak nyújtott önköltségen felüli olajjáradék 2012-ben a GDP 16%-át tette ki. ( Ugyanez az arány Kuvait és Szaúd-Arábia esetén 50, míg Azerbajdzsán esetén 40% fölött volt, Norvégia esetén 10% körüli értéket tett ki.) Eszerint Oroszország közepes függőségű országnak tekinthető. Példának okáért az Amerikai Egyesült Államok a 19. század végéig világelső volt az olaj-, gabona-, és gyapotexportban. Ma az olajexport az orosz GDP 27%-át adja. Az áresés recesszió ellenére nincs csőd, még 2008-ban is volt csekély növekedés, de nem volt strukturális lendület. Deák András szerint igen nehéz lesz a gazdasági felzárkózás Oroszország számára, s később sem lesz sokkal jobb. Drucker György szerint az olajárcsökkenés nem tesz túl nagy kárt az orosz gazdaságban, egyedüli problémát a devizaárfolyam jelenthet. Az olajipar ezt a problémát a rubelfelhasználással oldotta meg. Deák András megjegyezte, hogy a dollárárfolyam ugyanis kérdéses, és szorosan összefügg az olajárral.  1998-ban Oroszország a dollárhoz kötötte a rubel árfolyamát, és csak 10% reálcsökkentési tartalék maradt. Épp ezért Oroszország tartalékvédelmi szankciókat léptetett életbe, ami lehetetlenné tette a rubel árfolyamának a dollárhoz rögzítését. 2008-ban az olaj hordónkénti ára 150 dollárról 25 centre esett, majd ismét fölment 100 dollárra, amit csak a rögzített valutákra nem hatott negatívan. Épp ez teszi nehézzé a Deák András által említett felzárkózást.

Szigetvári Tamás szerint a közel-keleti államoknál jelentős az olajkitettség. A legkisebbnek Szaúd – Arábia 50%-os kitettsége tekinthető, ugyanakkor a népesség csekély száma több tartalék felhalmozását teszi lehetővé. Szaúd – Arábia estén ez 2015-ben 6-7 milliárd dollárnyi összeg volt. Mivel a szaudi költségvetést hordónkénti 100-110 dollárra kalibrálták, évente 90-120 milliárd dollárnyi hiányzik az államkasszából. Ez értelemszerűen a szubvenciók, és ezzel együtt az életszínvonal csökkenéséhez vezet, ami az állam instabilitását, és a hatalom legitimációjának csökkentését eredményezi. Amennyiben drasztikusan csökken a belföldi eladási ár, megváltozik a szociális transzfer diverzifikációja. Ha viszont a belföldi árak kiugróan magasak, megjelenhet az olcsó import, ami a szubvenció csökkenéséhez, ezáltal munkanélküliséghez vezet. Szőke Diána szerint ugyanakkor nemcsak az olajár változását, de a térség olyan egyéb tényezőit is figyelembe kell venni, mint az arab tavasz, vagy az ISIS, esetleg a gazdasági reformok szükségessége. Venezuela szintén problematikus, ahol 90%-kal csökkent az exportból származó bevétel, ennek eredménye lett az 1000%-os benzináremelés, és a 140 (egyesek szerint 300%os) infláció. Csőd esetén talán a kínai hitel segíthet.

Nigériában hasonló a helyzet, ott a Boko Haram tevékenysége teszi problematikussá az exportot.

Szentiványi Tamás szerint a közel-keleti államok úgy kerülhetik el az olajárcsökkenés káros hatásait, ha csökkentik az export és a kiadások – főképp a hadikiadások – mennyiségét, fenntartva a termelés színvonalát. Iránnak viszont épp ellenkezőleg kell eljárnia a szankciók által okozott károk elhárítása érdekében: növelnie kell az exportját és a kiadásait egyaránt, míg Iraknak egységes szilárd állammá kell válnia.

Az olajfelhasználás és a megújuló energia egymáshoz való viszonyát illetően Szentiványi Tamás megjegyezte: bár az alternatív energiák kezdőköltsége jelentős, nem lehet őket teljesen figyelmen kívül hagyni, amit leginkább a klímaváltozásra vezethetünk vissza. Deák András szerint bár már csak a közlekedési szektorban domináns az olaj szerepe, 2020 után még mindig az energiaforrás 70%-át fogja biztosítani. Drucker György szerint a megújuló energiák elterjedésében csekély dinamizmus észlelhető. A két energia nem egymás ellentéte, hanem kiegészítője. A megújuló energia nem jelenik meg az energiaszektorban, nem kerül a nagypiaci árba, finanszírozása nem hagyományos, tisztán a fogyasztókra hárul (az EU zöld energiájának mintegy 70%-át a német állampolgárok fizetik). Az üzemgazdasági megfontolás és presztízsberuházás hiánya nem kedvez az elektromos járművek széleskörű elterjedésének, nem is beszélve a nyersolajalapú termékek anyaggazdaságosságáról és a kiépült infrastruktúráról. Bár a hibrid járműveknek van létjogosultsága, a teljesen elektromos járművek csak 30-40 év múlva jelenhetnek meg.

Kínával kapcsolatban leszögezte, hogy napjainkban már 10-12%-os növekedés figyelhető meg, szemben a 100 évvel ezelőtti 6-7%-kal Egyre több az ember és a gépjármű, a nyersanyag felhasználás 50-60% Deák András szerint a személygépjárművel ellentétben a tehergépjármű nem GDP-érzékeny, ráadásul Kína használta fel a 2000-es években a világ olajtermelésének felét. Az, hogy a kínai válság mennyire elhúzódó, és hogyan változtatja meg a gazdasági struktúrát, továbbá milyen ütemben konszolidálódik, könnyen a környező országok nyersanyagigényének növekedéséhez vezethet.

Végül az olajár várható alakulásával kapcsolatban Drucker György megjegyezte, a mélypont 30 dollár, a palaolaj kitermelése talán 40 $-ra emeli, jövőre esetleg elérheti az ideális 60-70$-t, és 30 éven belül mehet 100 $-ra, ha semmi váratlan esemény nem történik a világban. Deák András szerint az USA általi túlkínálat lényege, hogy 50$-ért nem éri meg kitermelni. Ideális lenne, ha az OPEC és Szaúd-Arábia együttműködésének eredményeképp elérné az ideális 60 $-t, feltéve, ha az OPEC jól működik, és racionális döntést hoz. Ha a dollár árfolyamában nem lesz változás, nem lesz baj, de ha változik, akár lehet 30$-os ár is, amíg van tartalék. Szigetvári Tamás szerint az árcsökkenés konfliktusokat szül, a kitermelési verseny pedig költségvetési megszorítást eredményez a magasabb árak mellett is. Ideálisabb egy középár alkalmazása az új kitermelési módszerekkel, így még ha kevesebb olaj is marad, az árnövekedés nem teszi tönkre az olajpiacot. Szőke Diána szerint pedig minden attól függ, meddig tart a kínai gazdaság recessziója.