ElőadásokProgramok

Kérdőjelek 2. Függetlenség Európában?

Szakkollégiumunk 2017.11.23-án „Függetlenség Európában?” címmel rendezte Kérdőjelek előadássorozatának második kerekasztal-beszélgetését. Meghívott szakértőink között volt dr.Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense, Dr. Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója és Orosz Anna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Az előadás moderátora Szalai Máté, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, illetve Szakkollégiumunk mentora volt.

A szeparatista mozgalmak történetének tárgyalását a 1990-es évek jugoszláv válságánál kezdtük. A délszláv válság, melynek kapcsán Szlovénia függetlenedett először (hiszen a térségben ő rendelkezett a legerősebb gazdasági potenciállal), komoly politikai, gazdasági és emberáldozatokkal járt. A jugoszláv térség felbomlása után az autonóm törekvések felgyorsultak Európában. Az Európai Unió fejlődésétől sokan várták ennek a problémának a megoldását is, azonban ez a remény hamar elszállt. Napjaink függetlenségi törekvéseinél szintén meghatározóak a gazdasági érdekek, illetve az új kommunikációs technikák (pl. Facebook) is komoly katalizátor szereppel bírnak. A gazdasági helyzettel való elégedetlenség a katalán mozgalomnál is meghatározó tényező (,,Madrid kirabol minket!”).

A skót függetlenségi mozgalom (eltérően a katalán és koszovói példától) rendezett körülmények között zajlik, nem alulról szerveződik, hanem a politika szervezi a folyamatot. A spanyoloknál azonban a politikai kultúra közel sem ilyen fejlett, mint az Egyesült Királyságban.

A koszovói kérdés gyökere régebbre nyúlik vissza, Koszovó és Albánia kérdése már Tito ideje alatt is komoly szerepet kapott, aki csak úgy tudta megakadályozni a kérdés eszkalálódását, hogy bővítette Koszovó jogait (tagköztársasági rangot kapott). Tito halála után, Milosevics színrelépésével azonban az autonóm tartományok jogkörét visszavonták, így az albánok később kénytelenek voltak erőszakos eszközökhöz folyamodni. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a katalán függetlenségi mozgalom nem nevezhető sikeresnek, hiszen még a vezetőik sem hittek mozgalmuk sikerességében. A koszovói albán hadsereg törekvései lényegében sikeresnek mondhatók (hiszen a NATO is az ő oldalukon szállt be a konfliktus rendezésében), azonban Koszovó még ma sem rendelkezik teljes körű elismertséggel. Az ENSZ 1244-es határozata szerint területileg még mindig Szerbiához tartozik, illetve a mai napig vannak Koszovón belül szerb többségű területek, melyeket felülről még mindig Belgrád irányít. Skócia kapcsán megállapíthatjuk, hogy a beinduló devoluciós folyamatok és az így elnyert fokozottabb autonómia megakasztotta a függetlenségi törekvéseket.

Az „ISIS Moszul után?” című előadásunk után ismét egy tanulságos és informatív kerekasztal-beszélgetésnek lehettünk szem- és fültanúi. Reméljük ez a hagyomány a következőkben is folytatódni fog.